Világűr vidékei
A világűrt egyfajta modern geocentrikus gondolkodásmód szerint –
önkényesen a Földről kiindulva – egyre távolabbi térségekre szokás
felosztani. Egyben, mivel a világűrt csak a benne mozgásban levő anyagi
testek „szakítják meg”, ezeket az objektumokat is egyfajta geocentrikus
lajstrom szerint osztályozhatjuk, amikor számba vesszük a világűr
„tartalmát”.
A világűr – ahelyett, hogy a közhiedelem szerint anyagtól teljesen mentes vákuum lenne, – nagyon változatos, főként a Naprendszeren belül. Szűkebb pátriánkban az űrt a napszél uralja egészen a heliopauzáig, ahol más csillagok csillagszelei kiegyenlítik Napunk sugárzásának hatását, és a napszél szuperszonikus sebességről szubszonikusra lassul.
Átlépve ezen a határon a hatalmas távolságok helyett az
elképzelhetetlen távolságok veszik át az uralmat, a legközelebbi csillag
4 fényévnyire van (mai űrhajóval több tízezer évnyire), és ez a távolság csak apró kőhajításnyi a Tejútrendszer 100 000 fényéve tányérján belül, vagy akár legközelebbi extragalaxis több millió fényéves „közelségéhez” képest.
Föld körüli térség
A Föld feletti kisebb magasságokon, nagyjából a Hold pályájáig terjedő (épp ezért sokszor holdközi térségnek
is nevezett) térrészt tekintjük a Föld körüli térségnek. Az űr ezen
közeli része magában foglalja a légkör legfelső rétegeit, úgymint a Föld
vonzásából már könnyen kiszabaduló részecskék tárházát, az exoszférát, a Nap sugárzása által ionizált részecskékből álló ionoszférát és az ionoszférát teljes egészében magába foglaló, a felszínen elképzelhetetlen forróságra hevülő légréteget, a termoszférát.
Ez a térrész a magnetoszféra birodalma is egyben. A Föld magjában működő bolygóméretű dinamó hatalmas mágneses teret
gerjeszt a bolygónk körül, amely mintegy pajzsként elhárítja a világűr
káros sugárzásait a Földtől. A magnetoszféra alakja és mérete
folyamatosan változik a napszél nyomásának hatására, a Nap felé néző
oldal lapultabb, ahogy a sugárnyomás befelé nyomja, nagyjából 15
földsugár távolságig terjed ki, a Nappal átellenes oldalon – az éjszakai
félteke felett elnyúltabb (mint egy üstökös csóvája), itt akár 25 földsugár távolságig is kiterjedhet. A Hold emiatt hol benne tartózkodik, hol pedig kilép belőle.
A magnetoszféra két kitüntetett régiója a két Van Allen-öv, ahol a mágneses tér az erővonalai mentén a napszélből, valamint az ionoszférából származó töltött részecskéket (elektronokat és protonokat)
befogja és koncentrálja. Ez a környezet halálos lehet az ide tévedő
űrhajósok és végzetes az érzékenyebb űrszondák számára. A magnetoszféra
és a napszél folyamatos jelenlétének látható bizonyítéka a Föld
légkörében a sarki fény.
A Föld felszínéhez közeli űr legújabb jelensége az űrszemét megjelenése. A Föld körül kiégett rakétafokozatok,
kiszolgált vagy elromlott műholdak keringenek, amelyek a hatalmas
keringési sebesség miatt akár végzetes baleseteket is okozhatnak már
jelenleg is, és a jövőben indítandó űreszközöknek is. Az alacsony Föld körüli pályán
keringő űrszemét okozza a legkisebb problémát, hisz a légkör lassító
hatása miatt ezek viszonylag „rövid idő”, legfeljebb néhány évtized
alatt visszasüllyednek a légkörbe és elégnek. A nagyobb probléma a geostacionárius pályán
keringő műholdak esetében merül fel, mivel a 36 000 km magasan tízezer
éves skálán stabil maradhat egy test pályája, viszont sok
űralkalmazáshoz ez a pálya a legkedvezőbb a műholdak számára, így már
napjainkban is telítettnek számít.
A Föld körüli térség jellemző űrobjektumai közé a kozmikus por és a kisebb-nagyobb meteorok
tartoznak. A Naprendszerben rengeteg, abból az ősi felhőből származó, a
bolygók által még össze nem szedett poranyag kering, amiből maga a
Naprendszer kialakult. Ez a por meglepően nagy mennyiségben záporozik a
Földre, napi kb. 10 tonnányi
por érkezik az űrből (a szemcsék a felső légkörben felizzanak és
elpárolognak, a felszínig nem képesek leérni, viszont belőlük keletkezik
a hullócsillag
jelenség). A térségben előforduló másik, említésre méltó, nagyobb
számban előforduló, méretben a por után következő (kavicstól a szikla
méretig terjedő) objektumok a meteorok. Ezek némelyike már képes leérni a felszínre, ezek alkotják a meteoritokat.
(A meteor és meteorit tehát ugyanaz a fogalom, csak abban különböznek,
hogy utóbbi képes volt leérni a Föld felszínére, ez előbbi pedig nem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése