Nagy Obszervatóriumok

A világűr űrszondás felfedezésének egy speciális – a közelmúltban kiteljesedett – területe a Föld körüli pályáról végzett „távérzékelés”, különböző űreszközökkel a Tejútrendszer, vagy az univerzum más távoli tájainak megfigyelése. Ennek a területnek a legismertebb eszközei a NASA Nagy obszervatóriumok programjának egységei, köztük a Hubble űrtávcső. Az amerikai űrügynökség az elektromágneses spektrum széles tartományainak vizsgálatára négy szondát juttatott fel 1990 és 2003 között. A Hubble űrtávcső a látható fény és a közeli infravörös, a Compton űrtávcső a gamma és a távoli röntgen, a Chandra űrtávcső a röntgen és a Spitzer űrtávcső az infravörös tartományban végez – illetve végzett – megfigyeléseket. A felfedezéseikből a kozmológia profitált a legtöbbet, az előző másfél évtizedben a kozmosz keletkezésének és fejlődéstörténetének kutatói több tudományos áttörést érhettek el a négy szonda eredményeivel.